Miután majdnem összetörtem a macbookot, az iPodomat pedig sikeresen összekarcoltam, be kellet látnom: kell egy új táska, amiben biztonságosan hurcolászhatom a dolgaimat. Két dolgot tudtam: nem akarok oldaltáskát, de sok kis zsebet és rekeszt.

Némi keresgélés után eszembe jutott, hogy Gabánál láttam egy szimpatikus táskát, el is indultam a postban található linken, hátha lesz valami kedvemre való. Körübelül 5 perc nézelődés után személyes szemrevételezésre szántam el magam, hátha sikerrel járok.

A boltban egy kedves eladónő fogadott, akit csak egy kicsit rettentett el a feladattól, amikor meglátta, hogy jelenleg a mi minden van a táskámban. Viszonylag gyorsan kezembe nyomta a kiválasztottat, nyugodtan pakoljak át, ennél jobb teszt úgysem létezik. És akkor szépen elrendeztem a dolgokat, mindent a megfelelő zsebbe. És itt el is veszett az “ebben a hónapban semmi rendkívüli kiadás” elv. Minden szépen a helyén, a kabelek nem csavarodnak őssze, mindenhol megfelően kipárnázva és nagyon kényelmes.

Már nem is pakoltam ki, a döntés megszületett, irány a pénztár. Miközben a számlával bajlódott a kislány, azon gondolkoztam, hogy mit is fogok majd mondani a Cárnénak. Szerencsére nem volt szükség érvekre, meglátta és megszerette.

És persze huncutul mosolygott, amikor a “mennyibe került?” kérdése a “már nem emlékszem” volt a válasz. Próbálj meg átvágni valakit, aki régen a Mountexben dolgozott

2008-05-18 22:17 | g33k, személyes | Peter