A térd ismét alkot
Ma ismét komolyan vettük a mászást Őfelségével. Pihenés nélkül, felváltva végig mentünk minden olyan úton, ami egy kicsit is nehéznek számít. Egészen jól ment. Az utolsó mászásig.
A sztori lassan már szokásos. Lép, üvölt, visszaesik, furcsán tartja a lábát. Óvatosan leeresztem, fájdalmas kifejezések az arcán, még óvatosabban megpróbálom visszamasszírozni a térdkalácsát a helyére.
Rutinos róka vagyok már. De ettől a kattanástól még mindig kiráz a hideg…