Veszélyesen élők
Tegnap mászás után még visszamentem egy kicsit az irodába, gondoltam megcsinálok még pár dolgot.
Hajnali kettő körül csörög a telefonom, de nem a Cárné és nem is medve úr. A volt barátnőm, akivel pár hete beszéltünk kb. két év után.
Mi a pék, unatkozik? Csak felveszem. A telefon végén egy elcsukló zokogó hang. Egy sarokkal az otthonomtól épp hazafelé bringázott munkából, amikor el kellet kapnia a kormányt egy guruló koldus miatt, nagy sebességgel telibevert egy padkát, majd egy demszky-bunkót és ráesett a gép. Most nem tud felállni, ugye oda tudok menni…
Átkocogtam. Tényleg elég csúnyán nézett ki. Hazadobtam a bringáját, hívtam egy taxit és hazáig cipeltem. Látszólag csak zúzódások, ő meg ragaszkodott a hazamentelhez az ügyelet helyett.
A sluszpoénként a taxis nekitolatott az utcájukban pihenő markolónak. Na ennyit a nyugott éjszakákról.