iMac
Nehéz döntés volt.
Több mint két éve Apple gépen dolgozom, a jövőben is így lesz, ez tiszta sor. Notebookot szerettem volna, de bizonyos elvárásaim miatt csak a 17″ MacBook Pro jöhetett volna szóba, ami barátok közt is 700 000 Forint.
Annyit pedig épeszű ember nem költ számítógépre, még akkor sem ha Apple. Miért? Mert nekem ez munkaeszköz, nem villogni szeretnék vele valami trendi kávézóban. Ez napi 10-16 órás használatot jelent a munkahelyemen és otthon.
Ismerem magam. A negyedik nap megkarcolnám, a harmadik héten felejteném el, hogy a táskában van (amikor már bevágtam az asztal alá, általában eszembe szokott jutni). A kiömlő kávéról és naracsléról ne is beszéljünk.
Ez tapasztalat, a régi Compaqom túl van már ezeken. Sajnos képtelen vagyok vigyázni a dolgaimra és a szívroham se hiányzik.
Tehát marad az asztali gép, ha meg már végleg széthullik a Compaq, hát veszek valami olcsó bádoglemezt.
Mac Pro? Ugyanmár, nem vagyok én jólmenő Apple kereskedő, se híres fotóművész. Bőven elég lesz az iMac is. A fenébe, abból is négy van van: 17″, 17″ 2ghz-es processzorral, 20″, 24″.
Várjunk csak. Nekem már van egy 22″ TFT-m, nem is olyan rég vettem. Megtartjuk, két monitorral mégis is csak jobb operálni, mint eggyel. Akkor viszont lehet kisebb, 24″ kilőve. Mennyi az árkülönbség a 20″ és a 17″ között? Nem kevés, több mint a fele, mint amennyit a hulladékra szánnék. Akarommondani az új notebookra. Akkor legyen 17″, 2Ghz-es Core 2 Duoval.
Azt hiszem elégedett lehetek. Az már biztos, hogy memóriát veszek még bele, de egyenlőre így is jó. Minden hibátlanul működik, a költözés is elég fájdalom mentesre sikeredett és végre elmúltak a mérhetetlenül idegesítő laggok.