Érted vagyok paraszt
Tegnap egy vadidegen társaságba keverdtem, szép csendben figyeltem a beszélgetést, amikor az egyik srácról kiderült, hogy már mászott “nálunk”.
Nagy vigyorogva adta elő a “storyt”: nagyon elkormoltak a biztosítást és valaki irdatlan hangerővel üvöltőtt rájuk a terem másik végéből, hogy ezt talán nem így kéne. Persze azóta már nagyon figyelnek.
A Cárné nem bírta tovább, kitört belőle a röhögés: az a “bunkó” bizony itt áll előtted, a Péter volt.
Ezért nem kérem szépen soha sem. Lehet, hogy én leszek az ügyeletes bunkó, de ha előveszem azt a szép, kifinomult Csongrád megyei stílusomat egy életre megjegyzi, hogy üvöltöttek vele. No meg azt is, hogy miért.
Ebből inkább tanulnak, mint a Cárné féle “figyelj-ezt-talán-nem-kéne” kedves-aranyos-vagyok módszerből. Tapasztalat.
Konklúzió: ember, érted vagyok paraszt! 