Utolsó elkeseredésemben Spekulánsfószer barátomnak támadtam, ha vele nem, hát senkivel se megyek koncertre. Gyorsan kiderült, hogy hasonló problémákkal küzd, így szerda este vigyorogva néztük az érdekes arcokból álló tömeget. Volt itt szakadt farmernadrágos rockertől kezdve 50 éves apukáig mindenféle fajzat, kortól és nemtől függetlenül.

Az előzenekar kritikán aluli volt, a tömeg türelmes, de az első berepülő söröspohár után hamar értettek a célzásból. A nap folyamán először vastaposot kaptak

Pár perc szünet, aztán előbukkant egy dobos, egy billentyűs, a két gitáros, végül az énekes. Nem sokat tököltek, pár perc alatt bemozgatták a népeket, mindenki tombolt. Fene se gondolta volna, hogy létezik olyan banda, aki élőben jobban játszik, mint a studióban. Nos, a DT ilyen. Játszottak nagy klasszikusokat és új számokat is. Ahogy a fószer fogalmazott: “ahogy öregszenek, úgy vadulnak”.

Felejthetetlen élmény volt.

2007-06-07 12:13 | személyes, zaj | Peter