Murphy?
Tegnap arra kértem a kolléganőmet, hogy keressen már nekem unalmas óráiban valami extrém sport biztosítást, hátha valamit elkormolok, aztán a nemlétező vagyonomat is orvosi ellátásra költhetem. Talált is, egész kedvező, kaptam contactot, gondoltam majd felhívom.
Mi sem természetesebb annál, hogy pont ilyenkor lépjek közkedvelt miniszterelnökünk nyomáma, hagyjak ki egy akasztást és definició szerinti veszélyes helyzetben találjam magam:
- Szorítom a plafon fogást, csak nincs rajta mit, lassan fogy el az erőm.
- Ha elengedem, a vízszintes testhelyzetnek köszönhetően pont egy hatalmas fogásnak csapódok, fejjel.
- Ha valami isteni csoda folytán lenne még erőm két fogással arrébb menni, beakasztani a kötelet, megmaradok.
Talán akkor féltem ennyire, amikor a Mérnök Úr utasítására, életemben először, magam vittem fel a kötelet, de azóta eltelt egy év.
Megoldás van, íme a recept:
- A helyzet gyors felismerése, befosás.
- Irtózatosan hangos, válogatott káromkodás.
- Fog összeszorít, weiter, weiter, weiter… Az út végén biztonságosan leereszkedni.
- Remegő kézzel a kötelet kikötni, felöltözni, a kijelölt dohányzó irányába elszelelni.
- Továbbra is remegő kézzel egy cigit elszívni, hálát adni istennek, hogy feltalálta az adrenalint.
- Gatyát cseréni.
Minden jó, ha vége jó, holnap felhívom a biztosítót 