Történetünk szereplője egy tipikus magyar webdesigner cég: pár grafikus, egy talicska sitebuilder és a programozó. Az évek során egy dologra koncentráltak: a mindentudó CMS rendszerükre.

A modell egyszerű, befűzték az ügyfélt, designoltak, ráhúzták a rendszerre és egy táskányi pénzzel lettek gazdagabbak, az ügyfél meg örül. Az üzlet beindult, jöttek a megrendelések, csak úgy égett a munka a kezük alatt.

Jó munkához idő kell, a rosszhoz meg még több, gyűltek a plusz modulok és módosítások: a kóder besokalt és eltünt pár napra.

Az ügyfélek ordítanak, a sitebuilderek ordítanak, az ügyvezető ordít, a kötbérek kegyegnek. Pár nap múlva visszaimádkozzák a kölköt a gép elé, roham tempóban levezénylik a projekteket, mindenki boldog.

Akarom mondani boldog akinek hat anyja van, mert

• átlathatatlan, bugos kód.
• ezt-csak-a-demoig-hagyom-igy-hack hegyek, persze örökre.
• dokumentáció? Minek.
• a cég megitélése a beka segge alatt.

Anno egy feltörekvő, sikereses csapatot ismertem meg, ma már csak egy a sok közül, soha vissza nem térő ügyfelekkel. Tipikus sokat akart a farka, de nem bírta a szarka eset, csak a happy end maradt el.

De nem csak nekik, nekünk is. Próbáld meg megmagyarázni az exeknek, hogy léteznek még szavahihető informatikusok…

2007-02-06 16:22 | LAMP, flame, wörk | Peter